Fenntartó:




Ludányhalászi Budapesttől mintegy 90 km-re, Nógrád megye északi szegletében, az Ipoly-folyó teraszán helyezkedik el.
Az Ipoly-folyó völgye ma is az érintetlen természet jegyeit viseli magán. A falu a folyó széles völgyének szélére, árvízmentes magaslatra épült. Ezzel együtt a tavaszi áradások jótékony hatása érezhető kiváló minőségű rétjének üdeségében, valamint a falut körülvevő tórendszer vízutánpótlásában.A világörökség részeként megismert Hollókő és az Európa diplomás ipolytarnóci ősleleteket összekötő közlekedési út vonalán, - Szécsény várostól 5 km-re - találunk rá a közel 6 km hosszú falura.

Megközelíthető Budapest útirányából a 2-es 22-es közlekedési útvonalon keresztül, vagy Hatvan felől a 21-es majd a 22-es főúton át Szécsényig és onnan letérve Ludányhalászi felé. A település vasútállomással rendelkezik, itt vezet a Balassagyarmatot Ipolytarnóccal, illetve Szécsényt Ipolytarnóccal összekötõ vasútvonal.

Története
Ludányhalászi, mint egységes falu története mindössze az elmúlt hatvan évre nyúlik vissza. „Közép Európa leghosszabb faluja” mai formájában, 1947-ben jött létre. Előtte két (egy időben pedig három) falu tűrte itt a történelem viszontagságait. A jelenlegi falu déli (Szécsény felőli) részén feküdt az egykori Szécsény Halászi, míg a Nógrádszakál irányából megközelíthető északi részén, az egykori Ludány terült el. Egy időben Ludány is két községre tagolódott, egyrészt a nagyobb területű Felső Ludányra, másrészt pedig, a Halászi és Felső Ludány közt mintegy hidat képező, kis területű Alsó Ludányra Ma már, talán csak az idősebbek tudják, hol is voltak az egykori települések határai, melyek sok száz évig különítették el egymástól az 1947-ben frigyre lépett településeket: Halászi és Alsó Ludány határa az iskola előtt található „Kishíd” volt, míg Alsó- és Felső Ludány a mai faluközpontban vált ketté; a volt Ráday-féle kastély még Alsó Ludányban, viszont a templom és a plébánia már Felső Ludányban volt. Alsó- és Felső Ludány 1894-ben Nógrád Ludány név alatt egyesült, majd pedig 1905-től Ludányként tartják számon egészen az 1947-es egyesülésig.

Mind Ludány, mind Szécsény Halászi Árpád-kori gyökerű település. Bár az írott forrásokban mindkét község csak a XIII. század első felében jelenik meg, ugyanakkor a régészeti leletek arra utalnak, hogy már a honfoglalás idején benépesült ez a vidék (sőt már 3000 évvel korábban is népes terület lehetett az Ipoly völgyének ezen része). Halászi az írott forrásokban először az 1222-es évnél jelenik meg a Váradi Regestrumban. Ludány 28 évvel később 1250-ben, egy jogügylet révén lép fel az írott történelem színpadára. Ekkor Pál királyi káplán ludányi és halászi birtokrészeit adta el a Balassák őseinek.
A következő évszázadokban a Werbőczy, Libercsey, a ludányi Bay (mely előnevét a községről vette), és Deméndi családok voltak jelentősebb földesurai.

1552 nyarán szűkebb hazánkat is elérte a török vész, ez év nyarán az oszmán csapatok ellenállás nélkül foglalták el Szécsény várát és vele együtt a környékbeli településeket is. Ludányban és Halásziban is kettős birtoklás jött létre. Mindez 1593-ig – a tizenöt éves háború kitöréséig – tartott, mely évben Szécsény és környéke – egy időre – felszabadult. A két falu történetében fontos évszám 1596, melytől a Ráday család falubeli jelenléte számítható. A XVIII. század elejére, a Rádayak Alsó Ludányt már teljes egészében, Felső Ludány részben, Halászit pedig negyedrészt bírták. Alsó Ludány központtal egy ispánság is létrejött, melyhez összesen 11 település tartozott. Nem véletlen hogy épp ide kezdte el 1700-ban építeni Ráday Pál kastélyát, mely Nógrádban egyike volt az elsők között épített úrilakoknak a török kiűzése után. Mielőtt azonban a katély felépülhetett volna mindkét falu válságos helyzetbe került. 1683 őszén (miután 1663-ban ismét török hódoltság alá került a vidék), Sobieski János lengyel király csapataival visszafoglalta az oszmánoktól az Ipoly völgyét. A harcok, majd az 1684-86 közt dühöngő pestis járvány következtében mind Ludány, mind Halászi néhány évre teljesen lakatlan faluvá vált. A vész elmúltával nagyrészt a korábbi lakosság tért vissza a falvakba és a Ráday családnak köszönhetően megkezdődött a község gazdasági életének felpezsdülése. A Ráday családon kívül továbbra is birtokosok voltak a Balassák, valamint új névként jelent meg a Zichy família, mely a XVII. század végén szerzett itt birtokrészeket. A Ráday család ludány-halászi birtoklásának története az 1840-es évek elején zárult le. Ekkor a Gyürki család szerzi meg a korábbi Ráday területeket. 1848 változásait a két falu népe is lelkesen fogadta. Az események közvetlenül is érintették a települést, hiszen Görgey Artúr 1849. július 18-án serege egy részét Ludányban szállásolta el. A XIX. század második felében a délvidékről származó Pejacsevich-Mikó család szerzi meg a Gyürki tulajdonban levő részeket. Az 1930-as években, a Pajcsevich család eladott birtokainak egy részén alakult ki a legifjabb településrész: Horka.

Az I. világháború súlyos terheket rótt a falvakra. A négy évig húzódó háború eredménye Ludányból 28, Halásziból 32 hősi halott. 1920-ban a Trianoni béke következtében Ludányhalászi határtelepüléssé vált, elszakítva a majd ezer éves szálakat az Ipoly két partján elterülő testvér falvak között. Küzdelmes évek kezdődtek meg, melyet súlyosbított a II. világháború vészterhes időszaka, majd az azt követő szovjet elnyomó rendszer működése is.

A falu 1995. évi közigazgatási besorolása: Nógrád megyében független polgármesterrel és független képviselőtestülettel rendelkező község.

A község jelképei címere és zászlaja
Címer: Pajzs alakú arany szegélyű, 2/3 része zöld, 1/3 része kék színű. Ezüstzöld mezőben egyszarvú ló (unikornis a Ludányhalásziban élő Rádayak címerében is megtalálható). A zöld és kék mezőt ezüst csík – Ipoly-folyó – választja el. A kék mezőben egy ezüst színű hal található. A kék mező és a hal azt jelzi, hogy a település állóvizekben gazdag. A zöld mező a jó termőföldek és a település mezőgazdasági jellegét tükrözi, jelképezi.

Zászló: A zászlólap fekvõ formátumú, 90 x 150 cm-es – zöld, fehér, kék zászlóselyem, körben aranyrojt díszítéssel. Az önkormányzat címere a zászlólap felsõ ½ részének alján – színes megjelenítéssel, hímzéssel – foglal helyet, mely alatt a község neve arany szalagon ívelten jelenik meg.

Műemlékek, látnivalók
Az egykori Alsó- és Felső Ludány találkozási pontjánál található Szent András apostol tiszteletére felszentelt templom története, az Árpád-ház kihalásáig, 1301-ig nyúlik vissza. Ekkor már, mint meglévő épületről beszél a forrás, így minden bizonnyal az Árpád korban készült el (valószínűleg a tatárjárás után, mikor is, az Ipoly menti templomok is áldozatul estek a pusztításoknak). Az 1332-1337. évi pápai tizedösszeírás kapcsán ismerjük meg az egyházközség első név szerinti plébánosát Michael atyát. A XVI. században, majd a XVII. század második felében a település oszmán megszállás alá került. Az 1680-as évek felszabadító harcai, majd az azt követő pestisjárvány következtében, Ludány egy időre lakatlanná, a templom tűz martalékává vált.
Az 1680-as évek végére, 90-es évek elejére visszatért lakosság, minden bizonnyal helyreállította a romos templomot, és ezután ajánlották fel először Szent András apostol tiszteletére. A jelenlegi egyházi épület 1760-61 folyamán épült a régi templom helyén (amit 1760-ban bontottak le) és Szent András apostol tiszteletére szentelték fel. A XIX. század második felében mind a parókián, mind a templomon többször végeztek felújítási munkálatokat. A XX. század elejére ismét szüksége mutatkozott a templom felújításának. 1913-ban kívül-belül megújult az épület. 1914-ben egy héttel a Nagy háború kirobbanása előtt adták át a templom máig használatos orgonáját, melyet a temesvári orgona gyáros Wegenstein Lipót és fiai cég épített. 1924-ben villám csapott a toronyba, súlyos kárt okozva benne. 1928-ban az egy hajós templomot kereszthajóval bővítették. 1930-ban a Szent Imre év kapcsán a községi közgyűlés kimondta, hogy a templom melletti teret Szent István fiának tiszteletére, Szent Imre térnek nevezik el. Az építőmester hanyagsága miatt 1939-ben ismételten szüksége mutatkozott az épület renoválásának. Ekkor a kereszthajókat mellékhajókká bővítve, az épület elnyerte mai formáját. Az 1944-45-ös helyi harcokban, a templom déli oldala ágyúbelövést kapott, több találat érte a tetőt is, melyet később a hívek közös munkával kijavítottak. 1946 őszén megkezdték a megrongálódott templom és a torony helyreállítását. A 1970-es évek végén a templom ékes szószékét elbontották, díszes falfestményeit puritánabb freskókra cserélték. Az utóbbi években kívül-belül megújult a Szent András plébániatemplom, melynek a 2008 év végén felújított tornyát, Szent Család vasárnapján (december 28.) dr. Beer Miklós váci megyéspüspök, ünnepélyes keretek között szentelte fel. Külsejét vizsgálva: vaskos homlokzati középtorony. A második emeleten félköríves ablakok, csúcsív, óra, párkány, új gúlasisak. A kórus felé a régi hajórészen két-két ablak. A kórusrésznél az oldalfalakon egy-egy ajtó. Belseje: Eredetileg a torony alja volt a szentély. Ma ez a sekrestye. Keresztboltozatos és három boltíves. A szentély fiókos cseh süvegboltozású. A szentély felőli régi két barokk boltívet áttörték és két mellékhajót építettek hozzá. Ívnyílásos falazott orgonakarzatot építettek és mögötte félemelet magasságban helyezték el az orgonát.

A Szent András plébániatemplom szomszédságában található az egykori Ráday kastély, melynek építése Ráday Pál – II. Rákóczi Ferenc kancellárja – nevéhez fűződik. A munkálatok 1700-ban kezdődtek el és 2 évig tarthatott a kastély felépítése. 1702-ben azonban még csak egy földszintes ház épült fel Alsó- és Felső Ludány határán. 1713. október 1-én itt látta meg a napvilágot korának egyik jelentős irodalomtudósa, Ráday (I.) Gedeon. 1715-ben húztak rá az épületre még egy szintet, és egészen 1738-ig volt ilyen állapotban az úrilak. Ebben az évben (1738) ugyanis szörnyű csapás érte a családot, melynek súlyosságát Ráday Pálné, Kajali Klára írta le naplójában: „Ápr. 20 lőtt egész Ludánynak az én minden ottan levő épületeimmel edgyütt szörnyű égése. Mencse meg az Úr minden hiveit íly rettenetes tüzi veszélytül”. A kastély kiégett, azonban nem telt bele 2 év és ismét régi fényében ragyogott az épület.
I. Gedeonnak és utódainak köszönhetően a falu bekapcsolódott a korabeli kulturális vérkeringésbe. Az alsó ludányi kastélyban vetették meg a több tízezer kötetre rúgó híres Ráday könyvtár alapjait, melyet a péceli kastély felépítése után oda helyeztek át. Többször járt Gedeonnál jó barátja Kármán József, majd pedig később a nyelvújítás egyik úttörője, Kazinczy Ferenc kétszer – 1803-ban és 1831-ben - látogatta meg III. Pált és családját. Mindkét látogatásáról lelkesen írt úti jegyzeteiben az itt töltött időről. 1840-ben a kastély a losonczi Gyürky család, majd a XIX. század második felében a Pejacsevich Mikó família kezébe került.
1931-ben Ludány földesura gr. Pejacsevich Mikó Endre a Ráday-féle kastélyt, az újonnan alakult Szegénygondozó Nővérek Társulatának adta el. A kastély területén levő saját kápolnájukat 1931. november 1-én áldották meg, védőszentjük a Szentséges Szív lett. Miután a Társulatot tartománnyá emelték, a szerzet egyházi joghatósága Pálók Mária Franciska (a rend egyik alapítója) ludányi újoncmestert nevezte ki tartományfőnöknővé. A ludányi szeretetház a főnöknő és titkárnőjének állandó tartózkodási helye, a rendnek pedig tartományi székháza lett, innen vezetve a 30-as évek végére 48 zárdával rendelkező Társulatot. 1934-ben Bayler István ludányi plébános Oslay Oswalddal (a rend alapítója) együtt felvetették egy járási szeretetház gondolatát, és több évi tárgyalás után 1937 márciusában nyílt meg a Szeretetház és Üdülő. Erre a célra a nővérek a kastélyhoz tartozó versenyistállókat és cselédlakásokat engedték át. A szeretetház 60 fő befogadására volt alkalmas, az üdülőben pedig egy közfürdő is létesült, mely az egész környéken páratlan volt.
A világháború kitörése után a Szeretetházban lengyel menekülteket fogadtak be. 1940. nyarán egy kis kápolnát építettek a zárda területén. 1944 végén ’45 elején a község a front közepén állt. Orosz repülők többször lőtték és bombázták a falut, egy bomba éppen a zárda falai mellé helyezett benzines gépkocsikat találta el, ezek felrobbanása megrongálta a kastélyt. 1945. februárban román hadikórház lett a zárdából.
A front elvonulta után egy évvel, 1946. június 21-én Mindszenty József itteni látogatása során a zárdában szállt meg. Sötét fellegek gyülekeztek a 40-es évek végén a katolikus egyház felett, melynek szele már 1948-ban érintette a községet. Ekkor államosították ugyanis a katolikus iskolákat. 1950-ben megtörtént a szerzetesrendek erőszakos feloszlatása. Sorsát a Társulat sem tudta elkerülni. Még ugyanebben az évben országosan 300 nővérnek kellett beszüntetnie tevékenységét. 1950. június 10-én 150 apácát szállítottak a ludányi rendházba, ahol 1 hónapig tartózkodtak, majd innen Jászberénybe víve, szétengedték őket. A rend feloszlatása után a kastély előbb SZÖVOSZ iskola, majd pedig ideg és elmegyógyintézet lett, ahol a nővérek egy része is tovább folytatta munkáját. Az egykori Ráday kastély jelenleg is ezt a funkcióját tölti be, az idők folyamán modern épületekkel gazdagodva.
Említésre méltó a kastély védettség alatt álló 8 hektáros parkja, (ami az intézmény jellegéből adódóan, engedéllyel látogatható) mely 23 fafajnak ad otthont a páfrányfenyőtől kezdve a török mogyoróig; köztük olyanok is, melyeket még a Ráday család ültetett. Ezek évszázados bizonyítékai az egykoron itt élt nemesi család valaha volt gyönyörű angol parkjának.
A falu további épített emlékei még az 1802-ben épült barokk jellegű kőkereszt, a szintén barokk jellegű plébániaház, valamint a halászi kápolnaiskola és a háborús hősi emlékművek. Sajnos a régi népi építészet remekei közül ma nincs mivel büszkélkedjen a falu, mivel a régi palóc házakat átalakították, nem gondolva az építészeti emlékek megőrzésére sem.

forrás: ludanyhalaszi.hu